Nem is olyan egyszerű a sznobok élete? Aliszka elmeséli milyen a szélharc a Vörös Malommal.
Egy történet a Pesti Broadwayról, a Nagymező utcából.
Nem tagadom, limuzinnal buliba érkezni szerintem is sznob dolognak számít, de vannak bizonyos helyszínek, ahol ez talán nem is olyan kihívó - gondoltam. Számomra a Pesti Broadway ilyen helynek számít. Bármilyen közlekedési eszközzel érkezzek is, az utcába lépve különös bizsergés jár át. Izgalommal teli érzés.
Az Operettszínháznak tagadhatatlan érdeme van kellemes tapasztalataim kialakulásában. Számos színházi csemegét ismerhettem meg itt, de most nem erről szeretnék szólni. Kettős névnap ünneplése kapcsán érkeztem tehetős emberekből álló társaság tagjaként az imádott utcába. A választott úti cél ezúttal a Moulin Rouge a már említett (meglepetés) limuzinnal.
A Molin Rouge említése már önmagában egy sor kérdést és kételyt szült bennem. Tegyük szívünkre a kezünket kedves vidéki sorstársaim. A Vörös Malom legendája él. Kiben ne merülne fel a kérdés: mi vár ott rám? Kiváló XXI. századunk internet varázsa természetesen sok kérdésre választ adhat, de én most a kőkorszaki telefonos segítséget vettem igénybe.
Felhívtam a neten megadott számot, ahol kicsit pironkodva feltettem a kérdést: van- e öltözködésre vonatkozó elvárás, mit diktál az etikett? Jött is a válasz gyorsan: „Elegáns viselet, Uraknak ing, satöbbi. Hölgyek is természetesen elegánsan” . Az Urak azonban nem lelkesedtek a választól, tehát elkezdték jobban áttanulmányozni a Malom weblapját.
A galéria tanúsága szerint ing, öltöny, szmoking, nyakkendő, azaz elegáns textiliák és társaik nem forognak a táncparketten. Na de telefonos kisasszony! Ön vagy nagyon huncut, vagy nagyon rosszindulatú tréfát űzött velem...vagy? Lehet, hogy diszpécsernek még megtartották személyesen Medveczky Múmia Ilonát, aki az 1962-es divatlapot nézegette telefonálgatás közben? Na jó, nem duzzogunk, megyünk bulizni, tulajdonképpen a Hölgyek mindenképpen csinosak.
A Nagymező utcában ezúttal kiszálltunk a mi „kis” limónkból, pechünkre mögöttünk épp egy troli tülkölt vadul. Véleményem szerint neki nagyobb feltűnési viszketegsége volt, és többen is ültek benne, de ennek következményeivel mi szembesültünk. De haladjunk szép sorjában! A Moulin Rouge mutatós, kívül-belül patinás. A bejárat előtt nagy palástos fiatalember korhű hangulatot idéz. Egy másik kedves ifjú folyton sepregeti az utca porát, amelyet cipőink hagytak a szőnyegen. Csinos jegyárus hölgyek, zord tekintetű Urak, húúúú nagy a nyüzsgés a bejárati néhány négyzetméteres kis belépő helyiségben. Megkapjuk a karszalagot, jó mulatást, irány befelé. Elfoglalva helyünket próbálunk akklimatizálódni.
Ételválasztás, iszogatás, ahogy illik. Iszogatásból talán kicsivel több is. Ennek eredményeként kedves partneremnek azt javasoltam, hogy szívjunk egy kis friss Broadway levegőt. Jött is szépen, érezte, hogy jó ötlet. Azt viszont egyikünk sem tudhatta, hogy érkezésünk szemet szúrt a zord arcú ajtónálló Uraságnak, és a második belépésünk eleganciáját keményen megtépázta. Miután karszalagunkat leellenőrizte, jött a csipogójával, és partneremet bűvölte vele. Akkor még nem értettem miért, de konkrétan „kekeckedett”. Nem elegáns a kifejezés, de a bánásmód sem volt az, sőt teljesen megalázó, megdöbbentő és borzasztó kínos. Persze nagyon nagy vállú, haj nélküli Uraság (ugye bevillan a kép?) kirukkolt a lényeggel!
„Láttam én már, amikor a limuzinból kiszálltak” - Jaaaaaaaaaaaaa, én kis naiv! Hát persze! Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nehéz volt ebből a szituból kizökkenni. A Sex és New York egyik epizódja jutott eszembe. Egy nívós étterembe kívánt bejutni a négy grácia, de a recepciós hölgy folyton visszautasította Őket. Ő volt az ”Isten” azon a helyen, ám egy napon elfogyott a tamponja eme kisasszonynak és Carrie kisegítette, többé nem okozott gondot a bejutás. Vajon a kopasz, modortalan ajtónállóknak is tampon kellett volna?
Sajnálom, hogy túl sokat kellett időznöm a bejárati storyval, de ez is a Moulin Rougban történt.
Sikerült felülkerekedni a történteken, ezután igazán jó szórakozásban volt részünk. Az épületben kétféle party zajlott. Egyik oldalon latin muzsikák csendültek fel Dj Alan kínálatában, a másik részben igazi Retro Sláger Disco. Kiváló zenékre, kiváló hangulatban mulatott a tömeg. Ahogy végignéztem, minden korosztály képviseltette magát. Az aktuális lemezlovas Kovács „Nagyember” Lászó mindent megtett a vendégek szórakoztatása érdekében. Én kissé hiányoltam némi revüt, vagy kis táncos-zenés fellépést, amolyan nagy tollakkal, flitteres, alig ruhás tüneményekkel. Remélem, nem Medveczky Ilona volt az utolsó tollas-flitteres-neccharisnyás, akit láttam. Ígéret volt a műsorra, a weblapon is reklámozzák, de sajna elmaradt. Pedig, ha az Operettszínház remek tagjai prezentálták volna a beígért musical összeállítást én nem hagyom el a helyemet levegőzés ürügyén, nem inzultál az irigy „kidobó, vagy ha kedve van beengedő ember”, és az én mesém is tovább tartott volna.
(Bocs, itt most részrehajlok. Illusztrációnak és zenének is a Moulin Rouge filmet választottam, mert ez az egyik nagy kedvencem, szerintem szuper. K.E.)
Utolsó kommentek