Persze joggal gondolhatnánk, hogy Alíszka jött...látott...és ahogy illik azonnal elfoglalta méltó helyét Csodaországban.
Még ha a valóság nem is igazán így fest, a törvény nem tiltja, hogy népes rajóngótábora megmaradjon ebben a hitben.
Ha viszont mégis elfogadjuk azt a tényt, hogy Csodaországot nem kifejezetten neki találták ki, akkor nézzünk csak utána, mi tudható az elődjéről azon kívül, hogy ugyan ki emlékszik már rá...
Mert bizony az a kiscsaj, aki hol egy nyúlüregben csúszik le, hol mágikus szerek hatására egyszer apróra zsugorodik, majd óriássá nő, közben meg furcsa szerzetekkel -például életre kelt kártyalapokkal- bratyizik, nem teljesen a képzelet szüleménye.
A mese főhőse ugyanis az általunk ismert világban is éldegélt, mégpedig Alice Pleasance Liddell néven, aki tízévesen, 1862 július 4-én egy piknikkel végződő csónaktúra alkalmával arra kérte az őt és leánytestvéreit kísérő Charles Dodgson költő-matematikust - írói nevén Lewis Carrollt -, hogy írja le a mesét, amivel feldobta a csónakázás unalmas perceit.
Megduplázta a terjedelmet
Dodgson ígéretett tett, hogy így lesz, noha jónéhány hónapig halogatta a dolgot. Két évvel később végül meglepte az oxfordi tiszteletes lányát az Alíz kalandjai a föld alatt című kézirattal, de ekkorra már eldöntötte, hogy újraírja az egészet, hátha pénzt tud belőle kanyarítani. A 15500 szavasról 27500 szavasra átgyurmázott történetet még letesztelte egy barátja révén annak gyermekein, és mivel nagyon tetszett nekik, a félig süket és dadogó, bár egyesek szerint jóképű Dodgson rászánta magát egy kiadó felkeresésére. 1865-ben pedig meg is jelent a mű, ami később Magyarországon Kosztolányi Dezső fordításában látta meg a napvilágot (és itt teljes terjedelmében elolvasható).
Szerelmes volt meséjének ihletőjébe?
Az igazi Alíz és Dodgson kapcsolata máig vitatott megítélés alá esik. Sok életrajzíró szerint a férfi vagy érzelmileg, vagy akár szexuálisan is vonzódott a kislányhoz, noha erre vonatkozó bizonyítékot máig nem találtak. Ami tudható, az az, hogy Dodgson gyorsan belopta magát a család szívébe, gyakran vitte el a testvéreket piknikezni a környező vidékre, és eközben fantáziadús sztorikkal ütötte agyon az időt. Kedvenc hobbijának, a fényképezésnek alanyául is előszeretettel választotta a Lidell gyerekeket - mellékelt galériánkban is található pár általa készített fotó Alízról és a többiekről.
A jó viszonynak azonban egyik pillanatról a másikra vége szakadt, ennek okai azonban szintén ismeretlenek, Dodgson naplójából ugyanis éppen azok a lapok hiányoznak - jobban mondva: kitépték őket -, amik erre rávilágítanának. Maradtak a spekulációk, például hogy a kis Alíz édesanyja nem tartotta megfelelő társaságnak az idős férfit 11 éves lánya mellé, megint mások azt feltételezték, hogy a gyerekszeretével igyekezett bevágódni a lányok nevelőnőjénél.
Ami mindezzel szemben viszonylag biztosra vehető, az az, hogy a mesebeli Alíz nem mutat különösebb hasonlóságot az igazival.
De ami viszont halálbiztos, hogy a mi Aliszkánkhoz az ég világon senki nem hasonlítható.
Persze meg lehet próbálni, de mi értelme van, amikor ebből a megmérettetésből bárki csak vesztesen kerülhetne ki? Hmmmmmmmm?
(Forrásanyag:Unger András - Nyugat.hu)
Utolsó kommentek