Aliszka először vett részt olyan színházi előadáson, ahol az oldalfalak hiánytalanul megvoltak, viszont a plafon egy részét a csillagos ég helyettesítette. Ez mit is jelent konkrétan? Kiderül a cseppet sem kíméletes kritikából...
Mit tesz a közepesen sikeres drámaíró, ha utoléri a kapuzárási pánik? Szeretőt tart, ahogy az elvárható, és a lányt hitvese nyaralójába viszi vakációzni. Nem meglepő tehát, hogy váratlanul betoppan a házastárs, aki gyanúsan megértőnek bizonyul... Jodie Redstone zenés vígjátékának bemutatójára 2008 nyarán került sor a Ruttkai Éva Színházban. A világpremierként beharangozott darab mégsem talált igazán jelentős visszhangra a premiert követő hónapokban.
A Budapesti Operettszínház által elkényeztetve kissé félve foglaltam helyet a kicsi, kopott színház rendkívül kényelmetlennek tűnő székeiben. A puritánnak ható berendezéséből ennek ellenére családiasság áradt. A színház azon sajátosságára már előzőleg - olvasva a honlapot - rácsodálkoztam, miszerint jó idő esetén a nézőtér felett a tetőt elhúzva a csillagos ég tekint le a tisztelt művészekre és nézőikre. Na erre kíváncsi leszek! És lőn jó idő, a tető pedig egyszer csak valóban szétnyílt. Így legalább lett elég levegő, merthogy a színházban az sajnos hamar elfogyott a légkondi hiányának és a perzselő lámpáknak köszönhetően.
Kopott színház, csillagos ég és egy zongorista: mint egy időutazás
Kacagva gondoltam magamban, hogy tulajdonképpen csak valami öreg zongorista hiányzik, és egy totális időutazásban lesz részem. No, amikor hóna alatt vaskos kottával besasszézott a zongorista - hölgy lévén az előző jelzőt mellőzném -, az állam utat engedett a gravitációnak.
No de kérem, én csak vicceltem! Ismét az fordult meg a fejemben: ám legyen, ha zongora, akkor zongora, végülis ez „tökfílinges” vagy nem? Szóval, ekkor már félig ficeregve a székben, fölöttünk elvileg a csillagos éggel, no meg a „tökfílinges” zongoristánkkal kezdődhetett a darab, amelyről természetesen az interneten előzőleg tájékozódtam.
A szereposztást és a zenés vígjáték szűkszavú bemutatóját ismerve kíváncsian vártam a folytatást. A történetet mindössze hat szereplő mozgatja, de ők nagyon: jönnek, mennek, futnak, kiabálnak, aztán megint futnak egyet, s közben énekelnek, valamilyen nagyon ismert, olasz tingli-tangli dallamokat, vélhetően a hetvenes évekből. A népszerű melódiákat a darab történetéhez választva és éppen az adott szituációhoz illő szövegre változtatva adják elő.
A történet és a szereposztás
No és hogy mi jellemző a darabra? Adott egy híres, de kapuzárási pánikkal küzdő drámaíró, Gordon (Márton András), vagy Gordonka, ahogy becézgetik többen. Említett Úrnak van egy felesége, Barbara (Esztergályos Cecilia) , valamint van frissropogós szeretője, Ágnes (Valentine Titánia e.h). No, Gordonka éppen - mint később kiderül - felesége tengerparti nyaralójában tölti pásztoróráit Ágnessel. A hölgyike egészen véletlenül - nagyon frappáns fordulattal élve - feltörekvő színésznőcske, aki természetesen Gordon bácsi által kíván bekerülni a rivaldafénybe.
Nincs baj, hisz Gordon bácsi ezzel tisztában van. Élvezi a nem túl tehetséges, de nagyon fiatal és nagyon bájos Ágnes társaságát, egészen addig, amíg - további meglepő fordulatként - betoppan az amúgy szintén híres feleség, aki horrortörténetek írásával lett népszerűbb, mint tehetséges férje. A horror hangilag és képileg, akarom mondani díszletileg is megjelenik a színpadon, hiszen sejtelmes zajok, nyikorgó lépcsők hangja kíséri némelyik párbeszédet. A tengerparti rattanstílus pedig trükkösen keveredik az itt-ott felakasztott, belógatott halálfejekkel, csontvázakkal és amolyan horroros izékkel.
Tehát: feleség berobog, férj lebukik, szerető előhúzva gardróbból, és itt véget is érhetne a történet, de nem. A nők erősen ironikus kölcsönös egymást piszkálgatása közben összehaverkodnak. Ismét véget is érhetne a történet, de mint említettem, hat szereplő van, következzen még három. Nagyon gyenge történetű darabhoz híven jön is a többi három.
Először is a feleség barátnője, Szerena (Pálos Zsuzsa), aki nem mellesleg rendőr. Mivel férje fűvel-fával, de leginkább nőkkel csalja, ezért mindenképpen le kívánja puffantani a nőcsábászt, s ezt megerősítendő végig is hadonássza a darabot egy puskával. Aztán jön az ábrándos szemű legény, Tom (Szanitter Dávid), akiről először úgy tudjuk hogy pizzafutár, majd bűnöző, de mint kiderül, csak valami buta állatvédő Zöld Kutya Kommandó-küldött, aki félreértésből meg szeretné fenyíteni Gordonkáékat. A kutyás sztoriról igazából csak Dávid hónalján lévő „kutya” árulkodott. No és nem fogják elhinni, mi történik. Hát, ez a Tom gyerek meg a pislogó Ágnes beleszeretnek egymásba. Na, puff neked Gordonka, első számú happy end.
Jöjjön hát utolsó szereplőnk, mert ugye nekünk még van egy nőfaló férjecskénk, George (Maros Gábor), akit meg kellene ölni, de nem ám! Mi történik ehelyett? Hát kibékülnek vérmes Szerénával, és itt kész is a kettes számú happy end. Jaj, ugye itt már rendkívül izgulunk, mi lesz Gordonnal és Barbarával. Szobára mennek, ott valamit csinálnak, amitől mindketten vihogva jönnek le, és képzeljék, újra egymásba szeretnek: bumm a harmadik happy end!
Összegzés a színészi alakításokról
Apropó vihogva...darabunk két ellenpólusú női főszereplőjétől amúgy sem áll távol ez a momentum. Azt gondolom, mindketten erős arcizomlázzal küzdenek, mire végigmosolyogják a darabot. Manöken alkatú e.h. Titanillácskánknak ezzel a mosollyal még lesz egy kis munkája, mire már nem tűnik annyira erőltetettnek.
Mindegy, úgyis megbocsájtunk neki, hisz bazi jól áll rajta a bikini, és mellesleg szép is, ehhez a darabhoz meg ez elég is. A kissé tapasztaltabban vihogó Esztergályos Cili szintén jól néz ki (de tényleg), bár testét bőrszerkóba bugyolálták. Mind a 48 fogát kivillantva mosolyogja végig a darabot, és ezzel semmit nem veszít, de nem is tesz hozzá ahhoz az imidzshez, ahogy őt körülbelül 40 (bocs) éve ismerheti a nagyérdemű.
Gordonka, azaz Márton András jól figurázza a szerepét, én elhittem neki, hogy ő egy öregecske darabíró (bocsi Gordonka). Pálos Zsuzsa... nehéz szavakba foglalni ezt. Ő gyermekkorom egyik kedvenc, szilveszteri műsorban éneklő Pálos Zsuzsija. Inkább emlékezem a régi óévbúcsúztatókra, és becsukom a szemem, úgy gondolok vissza rá. Úgy vélem, nem áll jól neki a komika szerep, az esetlen futkosás közbeni ugrabugra gagyi parókában, borzalmasan sminkelve. Nincs semmi baj ezzel a karakterrel, kell is, de nem az elegáns Pálos Zsuzsinak, aki sudár termetével és különleges hangjával elvarázsolt. Elegáns szerepet a művésznőnek, kérem!
Nem úgy Maros Gábor! Az egyetlen igazán jól éneklő szereplőnk, aki hozta a formáját, vicces, kedves, bájos, neki bejött az együgyű szerep. Nem gondoljuk, hogy ő az, csak jól áll neki. Végül és valóban utolsó sorban Szanitter Dávid, akiről én nem tudtam semmit, ez az én szegénységi bizonyítványom, állítólag valami szappanos operában szerepel, lényegében most sem tudnék róla több dolgot diktálni a kikicsodába.
Egy kicsit ódon színház, négy nagymúltú színművész, egy ifjú sorozathős és a nagyon manökenes e.h., sablontörténet, elcsépelt helyzetkomikumok, nagyon dallamos slágerek, néhol nagyon gyengén előadva (elnézést, de Esztergályos Cecíliának nem szabadna énekelni, vétek!).
Utolsó kommentek