„-Jelen!-kiáltott Alice
De izgalmában elfelejtette, hogy az utóbbi percekben mekkorára nőtt…..”
….hát, bizony így vagyunk ezzel mi, 35 éves Alízok! Főleg, ha anyák napja közeleg, főleg ha távol élünk attól az embertől, aki a Világon az egyik legkedvesebb számunkra és főleg, ha ennek az embernek köszönhetően olyan nagyszerű testvérünk van, aki lehetővé tette, hogy ebben a formában üzenhessünk az anyukánknak. Ez egy túl hosszú mondat volt – tudom-, de most ne moderálj, Tes!
Szeretnélek köszönteni, Anya ezen a napon. Sok mindent szoktak megköszönni ilyenkor sűrű nyelvcsapások közepette… én nem örököltem a nagy szavak tudományát és önállóan sem tettem szert erre a képességre. Valamit azonban megtanultam… bár ez már elhangzott ezen a szájton… vannak dolgok, amikhez egyszerűen nem kell semmit hozzáfűzni (bocsánat-semmi baj)
Másik idézetem Tőled származik, Anya „ amikor elégedett vagyok, nem mondok semmit, ha csendben vagyok, elégedett vagyok” ( ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, sokat beszélsz:D - de nem leszek, csendben maradok… ) Azért csendben azt is megjegyzem, hogy minden harcunk és nézeteltérésünk ellenére Te vagy az én gyönyörűséges, imádott anyukám (ez már nyál, boáááá), de marad!
Egy valamit külön is megköszönnék neked, bár mindent Neked köszönhetek. Ajándék számomra és ritka kincs, hogy minden tégladobálós és kiságyból kinyiffantós igyekezetünk ellenére lett nekem a Tesó, vagyis persze én lettem neki, de ez most tökmindegy, ne kötekedjetek! Aztán csendben maradok tényleg, mert Veled is elégedett vagyok, és ez így természetes. Most csak gondolatban ölellek át, aztán majd jövő héten úgy igaziból is.
Elképzeltelek, hogy festesz 2010 nyarán, így OK lesz?
Utolsó kommentek